Átalakulóban van világunk, melynek ezernyi jelét láthatjuk, ha bekapcsoljuk tévénket, vagy elolvassuk az online híreket. Egyre több a globális feszültség és a Föld országai között mind gyakoribbak az ellenségeskedések, válsághelyzetek. A második világháborút követő kétpólusú világrend csak egy időre tűnt el a Szovjetunió felbomlását követő évtizedekben, napjainkra újra kialakulni látszik egy polarizálódó, új berendezkedés (világméretű keretekben). Érdemes megvizsgálnunk a szemben-álló oldalakat.
A hidegháborús kétpólusú világ mai keretek között. Forrás: LINK
Az egyik oldal a Moszkva-Peking (Orosz-kínai) tengely mentén jön létre, legfőbb szervezője pedig Vlagyimir Putyin. Az orosz vezető az egykori Szovjetunió történelmi nagyságának "bűvöletében" élte le egész eddigi életét. Kezdetben - vagyis rögtön iskolái elvégzését követően - KGB tisztként és az állambiztonsági hálózat fejeként, majd 1999/2000-től az Oroszországi Föderáció elnökeként. Hivatali ideje alatt, az elmúlt 23 évben hazáját egy fél-diktatórikus autoriter rendszerré alakította át, melyben egy sajátos birodalmi nacionalizmust honosított meg. Putyin nacionalizmusa az egykori Szovjetunió feltámasztását szolgálja, részben területszerző háborúkkal (Ukrajna), részben csatlakozásra kényszerítéssel (Fehéroroszország), részben pedig megfélemlítéssel (Közép-ázsiai volt szovjet államok). Kiépített egy második "holdudvart" is a lekötelezett államokból (pl Szerbia, Magyarország), melyekben őt támogató rendszerekkel működik együtt. Mára az orosz külpolitika két legfőbb bástyáját a nyugat-ellenesség és az expanzió alkotja. Az első pillér a nyugat-ellenes államok vezérévé teszi Putyint, a második pedig a Föld nagyhatalmává, melytől félni kell és előtte behódolni. Legalábbis ezt üzeni az orosz diktátor a Föld országainak, atom-fenyegetéssel nyomatékosítva doktrináját. A gyengék elhiszik propagandáját, a még gyengébbek önként be is hódolnak neki. De nézzük a másik oldalt is.
Az euroatlanti országok három csoportba tartoznak: az EU -ba és a NATO -ba is egyidejűleg beletartozó tagállamok, a két tömörülés közül csak az egyikbe tartozó országok és egyikbe sem tartozó, de ezeket támogató államok (mint Japán, Ausztrália, Dél-Korea). Közös bennük három tényező: a globális szemléletű piacgazdaság követése, a parlamenti demokráciára épülő berendezkedés fenntartása és a gazdasági - katonai összefogás működtetése az előbbi kettő megtartása érdekében. Ezen országok számára három fenyegető tényező létezik: az Oroszország jelentette expanzió és nukleáris veszély, a Kína jelentette terjeszkedés (gazdasági, katonai téren) és a globális terrorizmus. (Persze vannak köztük olyan államok is, melyek csak látszólag tartanak a közös célokkal, valójában vezetőik és lakosságok egy jelentős része a másik oldallal szimpatizál.)
Putyin és Hszi Csin-ping kézfogása 2019 november 13-án. Forrás: LINK
A két ideológia, vagyis az autoriter - birodalmi gondolkodás és a globalista piacgazdaság-központú politizálás megosztja a világot és egyre inkább egy új, kétpólusú rendszert teremt, mely a hidegháborús időket idézi. Az új globális világrend jövőjét három kérdés dönti el:
hogyan végződnek a mostanra kialakult fegyveres konfliktusok (mint a tajvani válság és az ukrán háború) másodszor: mennyire képes önellátó módon működni és "virágozni" a kínai-orosz összefogás (elvágva magát a nyugati kapcsolatoktól [már ha ez valóban megtörténik teljes-körűen, azaz Kína esetében is]) és végül a legfőbb kérdés: kialakul e valódi háború a két oldal között és ez világháborúvá, (netán atomháborúvá) fajulhat e?
Megpróbálva válaszolni mindháromra, érdekes esély-latolgatást tehetünk. Az első kérdésre azt mondanám: Ukrajna felosztása sajnos elkerülhetetlen. Minden jel arra utal, hogy Oroszország kiszakít bizonyos területeket Ukrajnából, viszont a maradék részen kialakulhat egy nyugat-barát, NATO védelem alá tartozó ország. Ez a felosztás az 1949-es német kettéosztáshoz lehet majd hasonló, amikor létrejött a Bundesrepublik Deutschland nyugaton és a Deutsche Demokratische Republik keleten. Mindez 51 évre befagyasztva Németország kettéosztását.
Jelenleg csak az a kérdés: mekkora területet csatol majd el Oroszország és mekkora nagyságú marad a nyugat-barát Ukrajna. A háború 1 éves évfordulójának napján 20% (azaz 120 ezer km2) tartozik orosz megszállás alá és 80%, vagyis 480 ezer km2 a szabad Ukrajna területe. A további harcok ezekért az arányokért folynak majd. Ha az euroatlanti államok leszállítják a 150 db (esetleg 300) harckocsit Zelenszkijnek és vadászgépeket is biztosítanak neki, akkor maradhat a jelenlegi 20%-nyi elcsatolás (esetleg valamivel csökkenthető is lesz), ha viszont nem adják meg a modern harci-eszközöket, akkor Oroszország az elkövetkező 1 évben megkaparinthat újabb ukrán régiókat, előretörve Harkovig, Zaporozsje nagyvárosáig és esetleg a tengerparti Odesszáig. Ebben az esetben a nyugat-barát Ukrajna visszaszorul egy Kijev környéki és a lengyel határig elnyúló kisebb területre (50 százalékra csökkenve területileg). Ez nagy orosz győzelmet jelentene, de ehhez már két új fejlemény is kell(ene): egyrészt Kína teljes-körű katonai támogatása (főleg fegyverekkel, lőszerrel és pénzzel) másrészt egy általános sorozás nagyjából 1 millió orosz katona bevonásával. A legtöbb szakértő szerint ez már túlterjed az oroszok lehetőségein és Putyinnak is a székébe kerülne. A magam részéről viszont nagyon is elképzelhetőnek tartom, mert az orosz - kínai paktum nagyon is a levegőben van már és ketten együtt igenis képesek lehetnek Ukrajna illetve Tajvan megkaparintására a nyugatiak orra elől.
Az ötlet viszont, hogy Kína közvetítsen egy Oroszország - Ukrajna (vagy Putyin kontra nyugat) békében körülbelül olyan, mintha egy demokráciát érintő vitában Amerika és Irán között, Kim Dzsongunt kérnék fel döntőbírónak. Pedig a megegyezésre nagyon szükség lenne, a harcoló felek gazdaságilag is kimerülőben vannak. Mindkét oldal hatalmas pénzeket költött el ugyanis a háborúra: az euroatlanti államok 100 milliárd dollárnál tartanak (amiből 50 milliárd a katonai támogatás [annak is felét az USA adta]) és Oroszország is nagyjából ennyit költött, a Forbes becslése alapján kb 115 milliárdot.
Ami a világ jövőjét és a szemben álló táborokat illeti: az egyik oldal összetartóan működik, ám a másik még mindig provizórikus. Az egyik oldal "magját" a NATO adja, a másikon az orosz - kínai - iráni - észak-koreai tengely egyelőre a megszervezett (keleti tömb). Az elterjedtebb felfogás szerint a keleti tömb vezére Kína lesz és Hszi Csin-ping, mert a kínaiaknál van a nagyobb gazdasági potenciál, így az Egyesült Államokra és az euro-atlanti összefogásra nézve is ők a veszélyesebbek. Ám ez aligha teszi majd Kínát a putyini Oroszország elé, mely a maga agresszivitásában (és sokkal nagyobb atom-arzenáljával) mindig sokkal veszélyesebb lesz Kínánál (sajnos a világ egészére nézve).
